Az egyetemi évek alatt kialakuló különböző technikák iránti érdeklődés és nyitottság könnyedén összekötheti a hallgatókat. Az egyetemnek köszönhetően a hallgatók kipróbálhatják magukat a legkülönfélébb eljárásokban, akár egyetemi közegben, akár művésztelepek formájában. Krisztián Bencének és Ollé Daninak talán a sokszorosító grafikai műterem nyújtotta lehetőségek jelentették a legnagyobb ihletforrást. Mindketten a figuralitás ösvényén megmaradva folytatták művészeti tanulmányaikat, különböző médiumokkal, technikákkal hoztak létre műalkotásokat az évek során. Közös pontnak a figurális magasnyomásos eljárások bizonyultak.
Főbb vonulataik mellett (legyen az a szobrászat vagy a festészet) különböző eljárásokkal foglalkoztak, átszövődtek a témák, technikai és kompozíciós kérdések. Bence szobrászatától a linóleummetszetekig, Dániel festészetétől a fametszetekig egy-egy ív írható le. Amennyiben a szobrászat és a festészet adja a két végpontot, úgy a grafika képezi a közös hidat kettőjük tanulmányai között.
A kiállított munkákkal igyekeztek egy olyan koncepciót létrehozni, ami képes a művészi technikák sokszínűségére reflektálni, illetve arra, milyen sokrétű utat járhat be egy művészeti egyetemi hallgató, míg keresi a számára megfelelő eljárásokat.
