A 60-as évek elejétől tömeggyártással felhúzott bérházak, lakótelepek Magyarországon úgy uralják sok város utcaképét, ahogyan a kockaházak a vidéki térségeket. Nagyjából fél évszázad eltelt az építkezések óta, és mára már jellemzően ütött-kopott állapotban, a múlt lenyomataként határozzák meg közvetlen környezetünk építészeti arculatát.
Csondor Réka két festménysorozata a jelenből mesél róluk. Urbánus és rurális lakóépítészet között vonnak párhuzamot a kiállított képek.
A kiállításon látható 10x10 cm-es darabokból álló, formázott vásznakból készített festménysorozat elsősorban a Kádár-kockák színpompás homlokzatdíszeinek motívumaira (festett, kőporos vakolatba belekarcolt, mozaikdísszel ellátott, stb.), formanyelvi variációira irányítja a fókuszt. Míg a Panel-képek esetében az ablakok, erkélyek szabályos ismétlődése, a lakások tagolásához idomuló külső megfestés, a végfalakat díszítő mintázatok és az épületek hol szabályos, hol szabálytalan ritmikája a meghatározó.
A látogatót egy rövid sétára invitáljuk a fiktív „Belső utcába”, ahol mindenki kicsit otthonosan mozoghat. A konstruált építészeti környezet ridegségét feloldják a bensőségesebb hangvételű figurális festmények, amik a vidéki élettérnek közelebbi, kicsit személyesebb oldaláról szólnak.
